Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. február 16.

2011.02.16

Hát ma aztán igen sok kalandban volt részem! Kettőt el is mesélek.

Például együtt ebédeltem a volt indonéz nagykövettel és két másik kollégájával, illetve néhány én kollégámmal. Ez volt életem második alkalma, amikor igazi, élő indonézekkel beszélgettem (valójában az élőkkel kicsit könnyebb!), és újra meg kellett állapítanom, hogy hihetetlenül kedvesek és nagyon jó humoruk van! Azt is mondhatnám, hogy olyan, mint nekünk! Az pedig nem semmi! A múltkor pedig kaptam egy prospektust az országukról - főleg szigetek, mint például Jáva, Bali vagy pápua föld- (jaj, én mennyire művelt vagyok a földrajzból! - a többi 1497 darabot ti soroljátok fel!), és gyönyörű, mit ne mondjak! Lehet, hogy egy Rohamcsiga csapattúrát kellene oda is szerveznünk? Tibor, mit szólsz?

Délután hazafelé ritka módon, de akkor mentem, amikor sok átlagos állampolgár: 4 óra körül. Ezt amúgy csúcsforgalomnak hívják. Na mármost a Stadionoknál jártam a metróval, amikor bemondták, hogy műszaki okoknál fogva nem közlekedik tovább a számomra egyetlen és üdvös közlekedési eszköz, és csak pótlóbusszal tudom az Örs vezér téri célállomásomat megközelíteni.

Ezzel eddig nem is volt semi baj. Amint azonban a felszínre sodródtam a tömeggel, beindultak a Taizé-találkozós reflexek. Aki járt már ilyenen, tudja, miről beszélek: a konzerves vacsora előtt vagy után az utcán hömpölyögnek a több száznyi emberek, a zebráknál csak a piros lámpák tartják fel, illetve szakítják meg a tömböket. Annyi volt talán a különbség, hogy nem csak fiatalok voltak, meg nem volt rajtuk vázas hátizsák, meg szinte mindegyik fekete volt. Mármint a kabátjuk, nem ők maguk. Nem kéményseprő-felvonulásról van szó!

Na és amikor a kijelölt buszmegállóig értünk, meg kellett állapítanom, hogy ez most nem olyan jól működő, mint amikor hónapokon keresztül metrópótlók hordták-vitték a tisztelt utasokat, például engem. Most kb. a negyedik heringkonzerv-járatra fértem csak fel. Konkrétan a sofőrfülkében volt csak helyem! A sofőrrel kedvesen bemutatkoztunk egymásnak, ő elnézést kért, hogy nem adja át az ülőhelyét, én mondtam, hogy csak nyugodtan, ne zavartassa magát, majd megkérdeztem, hogy tudok-e neki valamiben segíteni. Azt mondta, hogy ha időnként besegítenék a seb.váltásba, megköszönné, de nyitogathatom az ajtókat is - persze szigorúan csak a megállókba érve. Rögtön meg is mutatta, hogy ha az egyszem fehér gombot nyomom meg, akkor berreg az ajtójelző - valóban! -, majd ha a függőleges három zöld gomb alatti egy zöldet nyomom, akkor egyszerre nyílik vagy csukódik mind a három ajtó. Ezek után el is indultunk. Én arra kértem, hogy ha meg tudná tenni, sokat segítene a helyzetemen, ha megpróbálna lassan fékezni adot esetben, mert nem szeretném a kilátását azzal akadályozni, hogy felkenődöm a szélvédőre. Emlékeztettem őt arra is, hogy az állóhelyeken nincsenek biztonsági övek. Rögtön átlátta a helyzet valódiságát, és tényleg állíthatom, hogy a kedves utasokból valóban nem lett halturmix, mire a sorban harmadik, a végállomáson kinyitottam az ajtókat.

Búcsúzáskor megköszönte a segítségemet, én pedig megadtam neki a számomat, hogy ha legközelebb is lesz szüksége a segítségemre, nyugodtan hívjon!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.